A cönákulumok szerkezete
A cönákulumok szerkezete elég egyszerű. A tanítványok példáját követik, akik összegyűltek Máriával a jeruzsálemi cönáku
lumban:
Máriával imádkozzanak
Éljék az önfelajánlást
Testvériséget gyakorolják
Máriával imádkozzanak
A cönákulumoknak mindenekelőttimatalálkozóknak kell lenniük.
De ezt az imát Máriával kell végezni.
Ezért minden cönákulum közös ismertetőjele a szent rózsafüzér elmondása. Ezzel meghívjuk a Szűzanyát, hogy egyesüljön imánkkal, Vele együtt imádkozunk, miközben Ő maga fedi fel a lelkeknek Jézus életének titkait.
„A rózsafüzér, amelyet cönákulumban imádkoztok Édesanyátok sürgető kérésére, olyan, mint egy hatalmas szeretet- és mentőlánc. Körülvehettek vele személyeket és helyzeteket, sőt befolyást gyakorolhattok vele napjaitok minden eseményére. Állandóan imádkozzátok, tartsatok több ima cönákulumot.” (1979. október 7.)
Éljék az önfelajánlást
A cönákulumok alatt kölcsönösen segíteni kell egymást, hogy a Mária Szeplőtelen Szívének tett önfelajánlást 
megéljük.
Íme, a követni való út: rászokni arra a módra, ahogy a Szűzanya lát, érez, szeret, imádkozik és cselekszik.
Ezt kell szolgálnia a cönákulumok alatt tartott elmélkedésnek, mert a továbbképzésre van más pillanat és más alkalom is, ami szintén nélkülözhetetlen mindenki számára.
Általában ezt az időt a Mozgalom könyvének közös átelmélkedésére szentelik. A cönákulum lelkiségébe nem léphet be tudományos konferencia, vagy kulturális továbbképzés, mert akkor az a veszély áll fenn, hogy eltávolodnak az egyszerűség és a családiasság légkörétől, amely nagyon termékennyé teszi találkozásaikat.
Testvériséget gyakorolják
Végül a cönákulumokban mindannyian arra hivatottak, hogy megtapasztalják az igazi testvériséget. 
Tehát ez az egyik legszebb tapasztalat, amelyet a cönákulumok alkalmával szereznek.
Minél többet imádkoznak teret engedve a Szűzanya gondoskodásának, annál inkább megérzik, hogy növekszenek kölcsönös szeretetben is.
„Miért kívánom, hogy cönákulumokban találkozzanak Velem? Hogy segítsek nekik egymást szeretni és igaz testvériségben élni az Édesanya társaságában. Szükséges ma, hogy Papjaim ismerjék, segítsék és valóban szeressék egymást, kiket testvérként egyesített az Édesanya. Papjaim ma igen magányosak és nagyon elhagyatottak… Nem szeretném, ha egyedül maradnának: segítsék, szeressék egymást, érezzék valóban testvérként egymást, és legyenek is valóban mint testvérek.” (1974. január 17.)
Az egyedüllét veszélye, amit ma különösképpen megtapasztalnak a Papok, íme, a Szűzanya gyógyszere: a cönákulum, ahol vele együtt összegyűlünk, hogy megismerhessük és segíthessük egymást, mint testvérek.