Lelkiségének jellemző kötelezettségei

Három kötelezettsége van, amelyek a Máriás Papi Mozgalom lelkiségét jellemzik: az önfelajánlás Mária Szeplőtelen Szívének, a Pápával és a vele egységet alkotó Egyházzal valóközösség, és elvezetni a híveket a Máriára hagyatkozó életmódhoz.

          AMozgalom lelkiségét bemutató részeket Stefano Gobbi atya 21. 23. és 24. számú körleveléből vettük át.

Mária Szeplőtelen Szívének tett önfelajánlás
Egység a Pápával és a vele egységet alkotó Egyházzal
Elvezetni a híveket a Máriára való ráhagyatkozásra

Mária Szeplőtelen Szívének tett önfelajánlás

Nehéz, bizonytalan és fájdalmas időket élünk. Ma a vörös Sárkány uralkodik a világon, és sikerült neki egy ateista világot felépíteni.
    A technikai tudományos haladástól elbizakodott ember Isten helyébe képzeli magát és egy új világias civilizációt épített fel.
    Ez a radikális Isten-visszautasítás az igazi büntetés a mai társadalom számára.
    Mivel Isten a szabadító és Jézus Krisztus az ember egyedüli Megváltója, az emberiség ma azzal a feltétellel menekülhet meg, hogyha visszatér Urához. Különben abban a veszélyben forog, hogy saját kezével önmagát semmisíti meg.
    De hogyan menekülhet meg, ha továbbra is makacsul visszautasítja az Istent, aki megmenthetné?
    Itt kezdődik Mária anyaságából fakadó feladat.
    Mária Jézus Anyja és Jézus minden ember igazi anyjává jelölte ki őt.
    Mária tehát a mai emberiségnek is, ennek a lázadó és Istentől oly távol levő emberiségnek is Anyja.
    Az ő anyai feladata megmenteni őket. És hogy a Szűzanya ezt megtehesse, az Úrhoz való visszatérés útjává akar válni. Minden módon segít, és sokat tesz, hogy megvalósuljon ez a visszatérés. Íme, ez oly sok, rendkívüli megnyilatkoztatásának mondanivalója: tudtunkra akarja adni, hogy jelen van az égi Édesanya és gondoskodik gyermekeiről.
    Személyesen akar cselekedni, de nem közvetlen beavatkozással. Azokon a gyermekeiken keresztül cselekedhet, akik Szeplőtelen Szívének ajánlják magukat, akik teljesen reá bízzák magukat úgy, hogy Ő élheti és Ő nyilváníthatja ki magát bennük.
    Főleg a Papokon keresztül akar cselekedni, mert ők a Szűzanya kedves fiai.
    A MPM lelkiségének jellemző vonása, hogy az önfelajánlás tartalmát nem tanítják úgy, ahogy az az Egyházban már ismeretes, hanem azt ajánlják, hogy a mindennapi életben tapasztalják meg. Így egy útirány körvonalazódik, ami a Máriára hagyatkozás tökéletességéhez vezet, és négy egymást követő szakaszban fejlődik ki: hozzászokni, hogy Máriával éljünk, engedni, hogy ő bensőleg átalakítson, szív-közösségbe lépni Vele, végül megélni Máriát.
    A célkitűzés, amelyhez az önfelajánlásútja vezet és ami a MPM-hoz való tartozás első kötelezettsége, a következő: engedni, hogy Mária éljen és tevékenykedjen bennünk.
    „A ti szívetekkel szeretnék szeretni, a ti szemetekkel látni, a ti ajkatokkal vigasztalni és bátorítani, a ti kezetekkel segíteni, a ti lábatokkal járni, követni a ti véres nyomotokat és szenvedni a ti megfeszített testetekkel.” (1981. július 1)
    Megértjük tehát, miért kéri a Szűzanya a Szeplőtelen Szívének tett önfelajánlást attól, akit serege tagjává akar tenni.
    Ő maga akar élni és munkálkodni neki felajánlott gyermekeiben úgy, hogy fájdalmának és anyai szeretetének kifejezőjévé váljanak, és fáradhatatlanul törekedjenek, hogy minden embert Istenhez visszavezessenek.
    Így menekülhet meg a mai emberiség Mária anyai szeretetének útján, aki közvetítővé válik, amelyen Jézus irgalmas szeretete mindenkihez eljut.
    A Mária Szeplőtelen Szívének tett önfelajánlás a világ felajánlására irányul, vagyis, hogy a világ visszatérjen az Úr tökéletes dicsőítéséhez.
    Megértjük azt is, hogy miért látja II. János Pál Pápa a Máriának tett felajánlásban vagy ráhagyatkozásban a leghatásosabb eszközt arra, hogy elnyerhessük az isteni irgalom ajándékát az Egyház és az egész világ számára (Dives in Misericordia, 15).
    Így világosodik meg a Pápa tettének mély értelme, amit egyesek gyakran kritizálnak, hogy a lélek belső örömével gyakran és buzgón megújítja önmaga felajánlását Máriának.
    Így értjük meg azt, amit a világ minden részén tesz, amikor elmegy a leghíresebb kegyhelyekre, hogy felajánlja a Szeplőtelen Szívnek azokat a helyi Egyházakat, ahol megfordul gyakori apostoli zarándoklatai alatt.
    A mélyebb ok az, hogy a Mária Szeplőtelen Szívének tett felajánlásban a Pápa a leghatásosabb eszközt látja arra, hogy elnyerje a mai világ számára Jézus irgalmas szeretetének értékes ajándékát.
    „Ó, milyen mélyen érezzük a felajánlás szükségességét az emberiség és a világ számára: a jelen világ számára… Ó, mennyire fáj tehát mindaz, ami az Egyházban és mindannyinkban ellenáll az életszentségnek és az önfelajánlásnak!...Legyen áldott minden lélek, aki engedelmeskedik az örök szeretet hívásának. Legyenek áldottak azok, akik napról napra elfogadják kimeríthetetlen nagylelkűséggel a Te felhívásodat, ó Anyám, hogy megtegyék azt, amit Jézus mond, hogy az Egyháznak és a világnak az Evangéliumtól ihletett derűs élettanúságot adjanak” (II. János Pál, Mária Szeplőtelen Szívének tett önfelajánlása Fatimában, 1982. május 13-án).

Egység a Pápával és a vele egységet alkotó Egyházzal

Az Egyház isteni és emberi. Az emberi részében törékeny és bűnös, így szüksége van vezeklésre.

          Az Egyház a világ világossága, „Lumen gentium”, de gyakran a világ gonoszsága, amelyben él, betegséget okoz és megtámadja az emberi részét. Ezt bizonyítja majdnem kétezer éves történelme.

          Ma az Egyház olyan világban él, amely egy új elvilágiasodott civilizációt alkotott. E világ szelleme, az elvilágiasodottság behatolt belsejébe, és nagy váltságot idézett elő, ebben él ma az Egyház. Ez a híres „Sátán füstje”, amiről a boldog emlékű VI. Pál Pápa beszélt.

          Az ELVILÁGIASODOTTSÁG értelmi síkon „racionalizmussá” válik, és az élet szintjén „naturalizmus” lesz.

          A racionalizmus miatt ma az az irányzat uralkodik, hogy emberi módon magyarázzák Isten egész titkát és a kinyilatkoztatott igazságokat, így gyakran tagadják a hit alapvető dogmáit, és a legnagyobb tévedések terjednek rejtett és kétértelmű módon.

          Ezeket a tévedéseket némelykor katolikus iskolákban is tanítják, és keveset vagy semmit sem mentenek meg az isteni Írásból, sőt még Jézus Evangéliumából sem.

          „Saját Evangéliumot állítottatok össze saját szavatokkal”. (1976. szeptember 25.)

          A naturalizmus miatt ma az a szokás, hogy nagyra értékelik a saját személyes tevékenységet, a hatékonyságot és az apostoli területen a tervezgetést, elfelejtve az isteni kegyelem elsődleges értékét, elfeledve, hogy a Krisztussal való bensőséges kapcsolatnak, tehát az imádságnak kell kialakítania minden apostoli munka lelkét.

          Innen ered, hogy az emberek fokozatosan elvesztették a bűntudatukat, hogy nem tartják rossznak a bűnt, és innen ered, hogy elhanyagolják a kiengesztelődés szentségét, s ez most már elterjedt az egész Egyházban.

          E tévedések ellen, amelyek alattomosan és veszélyesen állítanak csapdát a hit épségének, világosan állást foglalt Josef Ratzinger Bíboros, a Hittani Kongregáció prefektusa „A hit helyzetéről” c. könyvében olvasható híres interjújában.

          De a pápai Tanítóhivatal is gyakran erőteljesen és kitartóan hangsúlyozza ezt.

          Magától merül fel tehát a kérdés: hogyan lehetséges, hogy az Egyház még mindig nem került ki a hit e mély kríziséből?

          A krízis fennmaradása azért lehetséges, mert belső egysége megbomlott. Emiatt ma nem mindenki hallgatja meg és nem mindenki követi, amit a Pápa kihirdet Tanítóhivatala által.

          A Szűzanya az Egyház számára elnyerte a Szeplőtelen Szívének szentelt nagy Pápát, akit ő maga vezet a világ útjain, hogy terjessze Krisztus és az üdvösség Evangéliumának világosságát, és hogy megerősítsen mindenkit a hitben, a Pásztorokat és a reájuk bízott nyájat. De a Pápa körül gyakran nagy üresség van: a Tanítóhivatalát nem támogatja az egész Egyház és szava gyakran pusztába kiáltó szó marad.

          Az Egyház megújítása pedig csak belső egységén keresztül lehetséges. Ezért az egyetlen út, amelyen haladnia kell: minden Püspök, Pap és hívő teljes egysége a Pápával.

          Íme, megmagyaráztuk a Máriás Papi Mozgalom második kötelezettségének mélyebb okát. A Szűzanya azt kéri ma, hogy ez az egység szolgáljon mindenki számára példaképül. Mutassanak példát a Pápa iránti szeretetben, az érte felajánlott imában és szenvedésben. Tanítóhivatala meghallgatásában, tanítása terjesztésében és különösképpen az iránta való mindenkori engedelmességben!

          A Szűzanya azt kívánja, hogy a papság életébe visszatérjen az engedelmesség erényének alázatos és erőteljes gyakorlása.        Természetesen a Pápa iránti engedelmesség kapcsolatos a Püspökkel való közösséggel. Ez magába foglalja a saját püspökség Pásztora és a saját Elöljáróik iránti engedelmességet.

 

Elvezetni a híveket a Máriára való ráhagyatkozásra

Kezdettől fogva érezték a szerzetesek és a hívek, hogy ők is hivatottak részt venni ebben a Mozgalomban.

          Valóban az MPM Papjainak harmadik kötelezettsége az, hogya lelkipásztor a gondoskodására bízott híveket elvezesse a Mária Szeplőtelen Szívének tett önfelajánlásra.

          „…E Papjaimnak azonban hozzá kell látniuk a cselekvéshez. Az ő segítségükkel szeretnék visszatérni híveim közé. Mert belőlük, akik Papjaim körül vannak, szeretném kialakítani győzhetetlen seregemet…” (1973. november 1.)

          Ez magyarázza meg, hogy a MPM, amely elsősorban a Papok számára jött létre, miként nyílik meg a laikusok széles tábora előtt, megalakítva a Máriás Mozgalmat.