A közösség és az egység tanúi

A hívek önfelajánlásában még szó van a következőkről: „Megígérjük Neked, hogy egységben maradunk a Szentatyával, a Főpapokkal és a Papjainkkal, hogy így védőbástya legyünk a széthúzás mozgalma ellen, amely a Tanítótekintély ellen támad, és alapjaiban fenyegeti az Egyházat.”

          Ez az a jellegzetes kötelezettség, amely a Mozgalomhoz tartozó hívőt minősíti, és sürgeti, hogy váljék az Egyházban a közösség, a megbékélés és az egység elemévé. A megtisztulásnak ebben a szakaszában az Egyház a nagy szenvedések pillanatait éli.

          A MPM mindenekelőtt teljes részt akar venni az Egyház minden szenvedésében, kiürítve vele a sok keserűség kelyhét. Ezért soha sem hivatott arra, hogy kritizáljon, ítélkezzék, és legkevésbé arra, hogy elitéljen valakit. Ezért nem osztja, sőt nyíltan visszautasítja sok ember mai módszerét, akik nyilvánosan, a sajtó által is, keserűen és rosszindulatúan kritizálják az Anyaszentegyházat.

          Nem kell ecetet önteni soha sem a nyílt és vérző sebekre. Az egyetlen segítség, amit a Mozgalom ma az Egyháznak nyújtani kíván, az a szeretet: a gyermeki és az irgalmas szeretet.          „Nagy szeretetre ébresztelek benneteket az Egyház iránt. Igen fájdalmas idejét éli ma az Egyház, mert fiai egyre kevésbé szeretik. Sokan csak bírálgatással, intézményének heves támadásával akarják megújítani és megtisztítani. Semmi sem újul meg és semmi sem tisztul meg szeretet nélkül.” (1975. november9.)

          A Máriás Mozgalom sajátos kötelessége rávezetni a híveket arra, hogy az Egyház iránti szeretet tanúi legyenek.

          Olyan szeretet ez, amelynek hűséges és lelkes jelenlétben kell megvalósulnia, hogy részt vállaljon az Egyház szenvedésében és vele együtt hordozza súlyos keresztjét.

          Ez főleg olyan szeretet, amely odavezet, hogy minden helyzetben az összetartás és az egység eleme legyünk hozzájárulva az Egyház sok, mély és fájdalmas sebe gyógyításához.